Egy karácsonyfát kidobni nem nehéz. Amikor meg már száraz, hullanak a levelei, és enyhe macskahúgyszagot kezd árasztani magából a korábbi finom fenyőillat helyett, akkor meg ráadásul ünnepi öröm tölt el, hogy végre vége, visszakapom a szobát a maga teljes tágasságában. Most mégis napokig tököltem vele. Ugyan már szerdán leszedtem a díszeket, elcsomagoltam a zörgős papírok közé, de egyáltalán nem akartam a kókadó fenyőtorzóhoz hozzányúlni.
Ma, vasárnap este aztán felkaptam és levittem az utcára, a többi kidobott száraz fenyő mellé, és akkor beugrott.
